Településünk
Bocskaikert község a Dél-Nyírség északi peremén Hajdú-Bihar megyében, Debrecentől 15 km-re található, a településen a 4-es számú főútvonal és a Budapest-Záhony vasútvonal halad keresztül. Első írásos feljegyzés erről a területről 1158-böl való, amikor Szabolcs vármegyéhez tartozott és erdőként tartották nyilván. 1351-ben Beke Tamás vette meg, majd a terület további tulajdonosai Lőrincz István, Fiószegi Miklós, Debreceni László. A XV. század elején Debrecen földesura, a Dósa család birtokolta, majd Hunyadi Mátyás anyjának, Szilágyi Erzsébet tulajdonába került 1477-ben.
A Bocskaikerthez tartozó Monostordűlő, Szalók monostora néven már ekkor létezett, és 150 lakosa volt. A török dúlás teljesen elpusztította a terület elnéptelenedett, lakói elpusztultak, vagy Debrecenbe húzódtak. A településen átvezető hadiút kiszolgálására építették a Dugó csárdát, ahol Ferenc József császárt és Erzsébet királynőt egykor diadalívvel fogadták a hajdúvárosok képviselői. Egy szép lovat ajándékoznak a királynőnek, ezüstös nyereggel és világoskék nyeregtartóval. Bocskaikert jelenlegi területét 1898-1903 között parcellázta néhány debreceni és hajdúhadházi lakos, akik alkalmasnak tartották a területet szőlő és gyümölcsös telepítésére. A rendezett Bocskaikertet, mint hegyközséget 1899. február 21-én alapították meg. Erről a Debrecen-Nagyváradi Értesítő 1899. március 5-én számolt be. Bocskaikert első tulajdonosai Poroszlay László debreceni bankigazgató, kormányfőtanácsos és néhány ismerőse volt. Őket követték a kistisztviselők, tanárok, katonatisztek, vasúti alkalmazottak. Így jött létre a hegyközség, ahol meghatározott termelési rendben, védekezésben, őrzésben nyaralt és pihent, elsősorban Debrecen tehetősebb polgársága.
A zártkerti jellegű település elég gyorsan fejlődött, s lakói a két világháború között már számottevő zöldség- és gyümölcstermesztést folytattak. A második világháború után Bocskaikertet az alig 3 km-re fekvő Hajdúhadházhoz csatolták, amelyet azonban a város nem fejlesztett. Poroszlai Albert hajdúhadházi lakos a század elején saját tervei alapján építette azt a négyszobás villát, amelyben jelenleg a Polgármesteri Hivatal található.
Bocskaikert rendezettsége, a környező erdőségek jó levegője vonzotta a természetet kedvelőket, így hamarosan építési telkek kerültek kialakításra, lakóházak, üdülők kezdték benépesíteni a területet. Neves művészek, írók találtak itt meghitt környezetet, csendet az ihlethez és az alkotáshoz. Itt élt és dolgozott 1942 és 1946 között Németh László író, aki az itt eltöltött időt mint kellemes élményt több művében is megemlítette. Az író lányai ma is szívesen látogatnak Bocskaikertbe, Németh Lászlóról nevezték el az általános iskolát és a település egyik utcáját.
Szintén itt élt és alkotott Gulyás Pál debreceni költő, akinek házát a róla elnevezett utcában emléktábla jelzi. Dienes János festőművész a szilvafáinak csendességében szeretett festeni a ma már Dienes utcai erdőszéli lakása udvarán. Bocskaikertben szívesen pihent Móricz Zsigmond is. Bocskaikert 1993-ig Hajdúhadház város külterületi településrésze volt, lakosainak száma folyamatosan növekedett, 1989-ben már 1000 fő élt itt. A településrészen óvoda, általános iskola – amelyben az iskola körzetesítése után csak az alsó tagozatosok tanultak -, posta, vegyesbolt, csárda, vasútállomás volt található. Az önállóvá válás gondolata már felszínre hozta azokat a helyi kezdeményezéseket amelyek egyéb közintézményt, gyógyszertárat, munkahelyet, templomot, temetőt, tiszta virágos községet akar létrehozni Bocskaikertben. A lakosság az általános iskolai oktatás 1-től a 8. osztályig helyben történő megszervezését alapvető célként jelölte meg. Lőrincz János vezetésével megalakították az Előkészítő Bizottságot, akik a helyi lakosokkal Hajdúhadháztól történő leválás érdekében népszavazást kezdeményeztek, amely eredményeként a település 1993. október 15-én önálló községgé vált. A lakosság létszáma ekkor már 1295 fő volt és 870 beépített telekkel rendelkezett a település. Bocskaikerthez két külterületi lakott településrész tartozik Monostordűlő és Rákóczikert.