Gebe, 1937. december 29 - 2010. október 24. 
Nagyon sokoldalú ember, tehetsége szerint igyekezett mindig is szolgálni Bocskaikert tiszteletreméltó lakosságát, további tervei között szerepel Bocskaikert életének írásos megörökítése, korábbi verseinek, írásainak végleges formába való öntése és kiadása. Több cikluson át vett részt az önkormányzat munkájában mint képviselő, majd 2006 októberében a község alpolgármesterré választottak. 1937 december 29-én született a Szatmár megyei Gebe községben, a szülei földműveléssel foglalkoztak, a családban két testvérével együtt nevelkedett. Általános iskolai tanulmányait a szülőfalujában végezte el kitűnő eredménnyel, majd Mátészalkán a mezőgazdasági technikumban tanult tovább. Később megszerezte a lakatos végzettséget is, a szakmát pedig Budapesten sajátította el, majd 1959-ben Tégláson a Hajdúsági Iparművekben helyezkedett el.

Munka mellett végezte el a Mechwart András gépipari technikumot Debrecenben, 1967-ben pedig Téglás tanácselnökének választották, majd 1984 január 1-től Hadháztéglás tanácselnökeként folytatta munkáját. Több éves lelkiismeretes munkájának eredményeként, Téglás kisközséget nagyközséggé nyilvánították, majd a Hajdúhadházzal történő egyesülés után négy évvel a nagyközség megkapta a városi rangot.

Gyári munkásként és később tanácselnökként végzett eredményes munkája elismeréséért rendkívül sok kitüntetésben részesült, a sztahanovista oklevéltől a Haza Szolgálatáért érdeméremig. A munka mellett folyamatosan képezte magát, a Népfőiskola és számtalan vezetőképző továbbképzés elvégzése után, tanulmányait a Marxista Egyetemen folytatta, elvégezte a Tanácsakadémiát és az Államigazgatási szakvizsgát is letette. Az országgyűlési képviselő választáson is indult, ahol a jelöltek közül a legtöbb szavazatot kapta, de a második fordulón való részvételtől eltanácsolta vezetés, az indok a fizikai munkások számának növelése volt, a statisztikai adatok javítása miatt. A rendszerváltozás felszínre hozta az addig szunnyadó társadalmi feszültségeket, a változás elkerülhetetlenné vált. A szinte véget nem érő kerek asztal tárgyalások, egyeztetések, a városi tanácsot ért mindennapos támadások lehetetlenné tették az érdemi munka végzését. Ezáltal számára kézenfekvőbbnek tűnt a nyugdíjba vonulás mellett dönteni, a naponta történő értelmetlen hadakozás helyett.

Az 1990-es évek elején Hajdúhadház és Téglás külön vált egymástól. Bocskaikert Hajdúhadház külterületi településrésze volt, akkor még mint egy ­100 fő élt itt. Ekkor kezdte el megszervezni a településrés önállóvá válását, megalakította az Előkészítő Bizottságot és tagjaival sikerült meggyőzni az itt élő lakosságot az önállóság előnyeiről. 1992 novemberében pedig a sikeres népszavazás eredményeként Bocskaikertet önálló településsé nyilvánították.

Ennek a harcos időszaknak a történetét könyv formájában örökítette meg az utókor számára, a könyv címe Bocskaikert születése.

Több cikluson át vett részt az önkormányzat munkájában mint képviselő, majd 2006 októberében a község alpolgármesterré választottak.

Rendkívül sokoldalú ember, tehetsége szerint igyekezett mindig is szolgálni Bocskaikert tiszteletreméltó lakosságát, további tervei között szerepel Bocskaikert életének írásos megörökítése, korábbi verseinek, írásainak végleges formába való öntése és kiadása.

Mindig szeretett kertészkedni és a növényekkel kísérletezni, ennek a munkának során sikerült egy új technológiát kidolgozni, az oszlopos növénytermesztést. A technológia iránt jelentős kereslet mutatkozott, melynek köszönhetően a világ számos országában alkalmazzák az alap, vagy a tovább fejlesztett formáját. Előnye abból származik, hogy ezzel a módszerrel szinte bárhol meg lehet termelni a szükséges élelmiszert, ahol az éghajlat ezt lehetővé teszi. Könyvet írt erről a technológiáról, maga a módszer pedig bekerült az Európai Unióba is, mint bocskaikerti hasznos érdekesség. 

Nem rég töltötte be a 70. évet és ez alkalomból egy kis verssel igyekezett kedveskedni családjának és hét kedves unokájának.

Születésem napjára

Hetven évesen is lehet szép a világ,
Hetven évesnek is nyílhat még a virág
Nem szabad elhinni, hogy elrohan az élet
Még harminc év múlva leszek csak száz éves